Kültelki viskóból belvárosi lakásba – karácsonyi történet reményről és újrakezdésről
Közel száz gyermekotthonban vagy nevelőszülőknél felnőtt fiatalnak adott esélyt az idén az MR Közösségi Lakásalap Lépj! Gyermekvédelmi Otthonteremtési Programja, köztük Varga Arnoldnak és családjának.
A két és fél éves Benett kedvence most épp a sárga kamion, hazaérve azonnal tologatni kezdi a nagyszobában. A sarokban, egy kisasztalon csillogó szemű plüssállatok üldögélnek katonás rendben, Benett többi játéka egyelőre még zsákokban van. Egy másik sarokban, a parkettán szépen összehajtogatott ruhák sorakoznak. Varga Arnold mindössze két hete költözött be a párjával és a kisfiával az MR Közösségi Lakásalap frissen felújított, másfél szobás tatabányai bérlakásába; minden ingóságuk egy hűtő, egy porszívó, egy kihúzható kanapé és egy régi televízió. „Komolyan mondom, ez itt nekünk egy palota” – mutat körbe büszkén a családfő. Hosszú út vezetett idáig.
16 év, 9 hónap és 8 nap – ennyi időt töltött Arnold gyermekvédelmi gondoskodásban. Alig múlt egyéves, amikor beadták őt a letenyei csecsemőotthonba, a szüleiről semmilyen emléke nem maradt. A gyermekkorát előbb nevelőszülőknél, majd egy nagykanizsai lakásotthonban töltötte, innen lépett ki a nagybetűs életbe, amikor betöltötte a tizennyolcat. A felnőtt élettel együtt járó kihívások felkészületlenül érték, a gyermekvédelemtől kapott kicsi kezdőtőkéje hamar elfogyott, és nagyon szégyellte, hogy a munkahelyére egy idő után már hajléktalanszállóról kellett bejárnia. A megoldást végül egy álláshirdetés jelentette: egy osztrák kisváros kínai éttermébe mosogatót kerestek. Habár itt heti hat napot kellett dolgozni, a munka mellé szállás és teljes ellátás is járt. Arnold némi töprengés után nekivágott az ismeretlennek.
A mindennapok kihívásait egy Facebookon megismert lány, Brigitta segített neki átvészelni, aki maga is nehéz élethelyzetben volt, bántalmazó kapcsolatból próbált menekülni. Egy évig szinte minden nap beszélgettek egymással, mire sor került az első személyes találkozásra. Amikor Arnold leszállt a vonatról Tatabányán, a lány szülővárosában, és először pillantotta meg Brigit teljes valójában, elállt a szava. Attól fogva, hacsak tehette, hazalátogatott pár napra Magyarországra, és lehetőségeihez mérten anyagilag is támogatta lányt. Akkor döntötte el, hogy végleg hazaköltözik, amikor 2023-ban megszületett a kisfiuk, Benett. Az első közös karácsonyukat a családok átmeneti otthonában ünnepelték. Meghitt pillanatként emlékeznek vissza rá, amikor együtt énekelték a „Mennyből az angyal”-t az intézmény karácsonyfája alatt a többi jobb sorsra érdemes szülővel és gyerekkel.
Arnold Tatabányán egy szelektív hulladék újrahasznosításával foglalkozó cégnél talált állást. Hiába túlórázott, amennyit csak lehetett, a fizetéséből csak egy kicsi, komfort nélküli faház bérleti díjára futotta Tatabánya peremén, ahová sem az áram, sem a víz nem volt bevezetve, a férfinek így a közeli kútról húszliteres kannákban kellett hazacipelnie a vizet. A kertben esténként vaddisznók túrtak, a patkányokat egy macska igyekezett távol tartani a háztól több-kevesebb sikerrel, félni azonban mégsem az állatoktól, inkább az emberektől kellett. A házikót a rossz hírű környéken nem volt tanácsos egy-két óránál hosszabb időre felügyelet nélkül hagyni, mert az üres épületeket hamar megtalálták a betörők, akik időnként még a házat is felgyújtották maguk után. Brigi sokat sírt ebben az időben, félt egyedül maradni a házban, amikor Arnoldnak munkába kellett mennie, és bármilyen későn is ért haza az éjszakai műszakból, mindig ébren várta őt. Egy pillanatra sem merte lehunyni a szemét a kisbabája mellett.
Az áldatlan körülményeket megelégelve Arnold a Máltai Szeretetszolgálat helyi Jelenlét Pontján kért segítséget. Itt ajánlották a figyelmébe az MR Közösségi Lakásalap Lépj! Gyermekvédelmi Otthonteremtési Programját, és a hivatalos papírok beszerzésében, a pályázat benyújtásában is segítettek neki. A család november végén költözhetett be az MR Közösségi Lakásalap másfél szobás, frissen felújított bérlakásába Tatabánya központjában, ahol mindent körbeleng a tisztaság illata. Érkeznek a bútorok is: a Máltai Szeretetszolgálat tányérokat, evőeszközöket, székeket és egy heverőt hoz a családnak, remélhetőleg szekrény is kerül hamarosan. A kisebb szoba Benetté lesz majd, Brigi azt tervezi, kékre festi a kisfiúnak, a festékesvödör és az ecset már ott vár a sarokban.
A család életében ezzel egy új, reményteljes időszak kezdődik, ahol már nem a túlélés, hanem a fejlődés van a középpontban. Mivel a lakás bérleti díja rendkívül kedvező – az első évben mindössze 10 ezer forint havonta, és később is jelentősen a piaci ár alatt marad -, illetve az MR Közössági Lakásalappal való megállapodás értelmében kötelező lakás-előtakarékossági szerződést kötniük, a családnak minden lehetősége adott egy kisebb kezdőtőke megspórolására. Ebből a harmadik év után, ha szeretnék, akár meg is vásárolhatják majd az ingatlant az MR Közösségi Lakásalaptól.
Arnold most azon van, hogy a szemétválogatás helyett új, jobban fizető állást találjon, a szabadidejében pedig nagy örömmel tologatja Benett-tel a parkettán a kisautókat. A kisfiú rövidesen óvodás lesz, így Brigi is tervezi, hogy munkába áll. A rendezett lakhatási viszonyoknak köszönhetően talán Brigi korábbi kapcsolatából származó gyermekét, Benett féltestvérét is sikerül majd magukhoz venniük.
Ők az egyik abból a közel száz családból, akik az idén a Lépj! Gyermekvédelmi Otthonteremtési Programnak köszönhetően esélyt kaptak egy jobb életre. Kívánjuk, hogy mindannyian valóra válthassák terveiket 2026-ban!
